I. Az eredeti anyag
Őrzési helye: MOL, C szekció (C 128)
Ismertetése: II. József 1783-ban az egész Monarchia műszaki ügyeinek intézésére állította fel és a cseh-osztrák kancellária alá rendelte a bécsi Allgemeine Ober-Hofbau-Directiont. Hamarosan kiderült azonban, hogy a főigazgatóság egyedül nem képes a hatalmas birodalom minden tartományában folyó műszaki munkákat ellenőrizni, ezért a császár 1788-ban elhatározta az építészeti igazgatás decentralizálását. Így került sor 1788-ban Magyarországon is az Országos Építészeti Igazgatóság felállítására, melynek hatásköre Erdélyt kivéve az egész országra, Horvátországra és Fiumére is kiterjedt.[1]
Az igazgatóság működésének első két évtizedére vonatkozó iratok teljesen elpusztultak, csak az iktatókönyvek alapján lehet nyomon követni a különböző építési ügyeket.
II. A cédulák
Mennyisége: 675 darab
Készítőjének neve, a feldolgozás ideje: Pusztai László, 1974-1975
Tartalma: A regeszták az Vízügyi és Építészeti Igazgatóság iratainak 1788-1790 közötti iktatókönyveiről készültek; az Igazgatóság által felügyelt építkezésekre, felújításokra vonatkozó adatokat tartalmaznak. A cédulák A magyarországi művészet története című kézikönyvsorozat 5. kötete számára készültek.[2]
[1] Felhő Ibolya—Vörös Antal: A Helytartótanácsi Levéltár. Budapest 1961, 505-520.; Dóka Klára: A vízügyi szakigazgatás kezdetei (1772-1788). LK 48-49. (1977-1978) 81-100.
[2] A kötet kiadatlan kéziratai az MTA MKI Adattárában találhatók. Ld: Sisa József: A Magyar művészet (1780-tól 1890-ig) című kézikönyv kiadatlan kéziratai. (MKI-C-I-186) In: MTA MKI Adattára. Budapest 2000, 107.
