- Részletek
- Kategória: Események
Dávid Ferenc
1940–2019
2019. január 21-én hajnalban elhunyt Dávid Ferenc, a magyar műemlékvédelmi kutatások egyik meghatározó egyénisége, az MTA BTK Művészettörténeti Intézetének egykori munkatársa.
Pályáját az 1960-as évek közepén kezdte: a magyar művészettörténet-írás nagy generációjához tartozott. Szakdolgozatát középkori témából írta, és tanulmányait követően – Dercsényi Dezső és Entz Géza tanítványaként – útja a műemlékvédelembe vezetett. Az Országos Műemléki Felügyelőség sokáig egyetlen vidékre helyezett művészettörténészeként a soproni városrekonstrukció tudományos hátterének a biztosítása lett a feladata.
A munka hét-nyolcszáz év minden korszakának ismeretét kívánta meg. A fiatal kutató átfogó építészettörténeti tudásra tett szert: a középkor mellett a barokk és a 19. század művészete történetének is széles látókörű szakemberévé vált. Munkája egyik helyszíne a városi levéltár lett; ennek településtörténeti hozadéka a középkori zsinagóga kutatását bemutató kis kötetben a zsidók lakta Új utca középkori telekosztásának meghatározása (1978), később pedig a Sopron belvárosának házait és háztulajdonosait, a tulajdonviszonyok változásait a késő középkortól a II. világháború kezdetéig feltáró, háromszerzős munka általa összeállított része (2008).
A másik helyszínt maguk az épületek jelentették, amelyek saját történetük legmegbízhatóbb forrásának bizonyultak. A helyreállítandó lakóházak megismerése során Dávid Ferenc lépésről lépésre munkálta ki annak a műemléki-építészettörténeti kutatási folyamatnak a módszertanát, amelybe tudatosan építette be a levéltári forrásoknak a helyszíni részletekkel való összevetését, az egymásra rétegződő vakolat- és festésrétegek elkülönítését, az építőanyagok vizsgálatát, a stiláris elemzéseket. Korai főműve a Sopron gótikus lakóházait elemző tanulmánya (1970). Hivatali főnökeit az eredmények gyorsan meggyőzték, az igazi elismerést azonban az jelentette, hogy munkatársai kezdtek az ő látásmódjával közelíteni a műemlékekhez. Ebben partnerek voltak az építészek is. Dávid Ferencnek nem kis része volt abban, hogy az 1960-as évektől a nyolcvanas évek közepéig terjedő mintegy két évtized a magyar műemléki helyreállításoknak a virágkora volt.
A hetvenes évek végétől a műemléki szervezethez már az ő közreműködésével felvett, kezdő művészettörténészek az összetett kutatási módszert tanulták meg a – minden új belépőnek Sopronban vagy Győrben „kijáró” – közös munka során. Az oktatás részét képezte a mód is, ahogyan partnereihez fordult: mestere volt a tanácselnökökkel, egyházi emberekkel, építészekkel, meg persze a kivitelezőkkel, falkutatási segéderőkkel folytatott, mindig a kölcsönös megbecsülésen alapuló kommunikációnak. Tanulni lehetett tőle terepbejárás során, konferenciák világos okfejtésű előadásain, a soproni kőfaragóműhelyben és a restaurátori állványokon, tervtanácsokon és helyszíni szemléken. Kitűnően ismerte a vésőhasználat fogásait, és megmutatta, hogyan lehet kis kalapáccsal finoman lehántani a mészrétegeket. Mindez felejthetetlen kedvességgel párosult. A soproni utcákon mindenki köszönt neki, és mindenkihez volt egy-két szíves szava.
Pályája második szakaszát már nem Sopronban töltötte. Az MTA Művészettörténeti Intézetének lett a munkatársa, de a műemlékekkel való kapcsolata nem szakadt meg. Részben már a rendszerváltás tette helyszíni kutatásai számára szabaddá a gödöllői kastélyt, és ekkor nyílt meg előtte a fraknói Esterházy-levéltár. Közlemények sorában tette közzé a fertődi kastélyegyüttesre vonatkozó, új szemléletű eredményeit. Nevéhez fűződik nem egy fontos, mintát adó színházrekonstrukció művészettörténeti megalapozása. A soproni városi színház, vagy a budapesti Új Színház (az egykori Parisiana mulató) példa értékűen helyreállított épületek.
Nemcsak kutatóként alkotott ugyanis maradandót. Mintaként állhatnak az utókor előtt azok az épülethelyreállítások is, amelyeket szakértőként kísért figyelemmel. A Sándor-palota egyetlen rekonstruálható teremsorát történeti dokumentumok alapján úgyszólván a semmiből hozta vissza; a berendezésen a legjobb múzeumi szakemberekkel dolgozott együtt (1999–2001). A Magyar Tudományos Akadémia székháza Képtárának harmadik emeleti, helyreállított termei – a kabinetsor falainak pompeji vöröse, a rekonstruált ajtókeretek – tökéletesen illeszkednek a neoreneszánsz épület nemes architektúrájához (1992–1993). A helyreállításokhoz nemcsak a tudományos kutatás módszerének kidolgozottságára volt szükség, hanem kifinomult kultúrára és biztos ízlésre is. Munkái történetileg hűségesek és megnyugtatóan szépek.
Nyomtatásban megjelent műveinek hosszú jegyzékét a születésnapjára összeállított monumentális emlékkönyv közölte (Kő kövön. Szerk. Szentesi E., Mentényi K., Simon A. Budapest 2013). Az ugyanott olvasható jegyzék az általa vezetett épületkutatásokról, helyreállításokról még terjedelmesebb.
A magyar művészettörténet-írás Dávid Ferenc halálával nagy, iskolateremtő alakját veszítette el.
- Részletek
- Kategória: Események
2019. január 18-án 10.00-21.00 között
ismét látogatható a Magyar Tudományos Akadémia székházának
első emeletén egy összefüggő, reprezentatív teremsor: a díszterem,
a bizottsági termek (elnöki tanácsterem és képes terem) és a felolvasó
terem – a Magyar Tudományos Akadémia Művészeti Gyűjteményeként
funkcionálva.
Tárlatvezetések:
15.00 Az identitás terei: az elnöki és képes terem
17.00 A díszteremtől a bizottsági termeken át a felolvasóteremig
18.00 A Kisfaludy Társaság arcképcsarnoka
- Részletek
- Kategória: Események
Következő #ruhatárvan! eseményünk az egymást váltó 20. századi politikai uralmak megtestesítőinek akadémiai emlékműveivel, illetve azok ledöntéseivel foglalkozik; a szoborrombolások (mögötti hajtóerők) sokféleségével.
Szoborállítások és szobordöntések elválaszthatatlan, egymásba forduló folyamatok. Az (autoriter) uralmak megingathatatlanságát hirdető, azok megtestesítőjét a temporalitásból kiemelő, gyakran neves művészek által alkotott (így nemcsak a hatalom természetéről, hanem a kor hivatalos művészetéről is képet adó), naturalisztikusan (vagy épp ellenkezőleg: a valóságtól elrugaszkodó, absztrakt módon) felfogott művek mégis legtöbbször csak néhány évig, legfeljebb néhány évtizedig állnak. Mert így is, úgy is eljönnek a radikális politikai váltások, amelyek útját mindig is képrombolások szegélyezik – hogy a romokon az új politikai rend megtestesülései emelkedjenek fel.
Program:
17:00 szuperego - (fel)állítás*
18:00 ego - (ki)állítás
19:00 id - döntés**
*Külső program! A Nádor utca 7-ben, a Magyar Tudományos Akadémia Irodaházának aulájában zajló művészeti akció. Kérjük, ott jelenjenek meg!
**Az érdeklődők létszámától függően 1 vagy 2 csoport
- Részletek
- Kategória: Események
- Részletek
- Kategória: Események
Szeretettel várunk mindenkit a Szent István Egyetem Az Ybl Miklós Építéstudományi Karán Foerk Ernő születésének 150. évfordulójának alkalmából megrendezett konferencián, amelyen intézetünk tudományos munkatársa, Farbakyné Deklava Lilla Schulek Frigyes és a szegedi Fogadalmi templom tervezésének korai szakasza című előadásáva vesz részt.
Helyszín: Ybl Miklós Építéstudományi Kar (Budapest, Thököly út 74., 2. emelet Díszterem, 311)
Időpont: 2018. 11. 20. kedd
A konferencia programja a csatolt fájlban olvasható. >>>
Előregisztráció az alábbi linken: https://goo.gl/forms/wVBb8hp36LyEyaTx2
A konferencián való részvételért 2 Építészkamarai Kreditpont igényelhető.
- Részletek
- Kategória: Események
Művészettörténeti konferencia az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem Művészettörténet Tanszékén oktató tanárok részvételével, amelyen intézetünk két munkatársa is részt vesz előadással.
Helyszín: PPKE BTK Sophianum 112-es terem 1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 1.
Időpont: 2018. november 9.
09.00 – 09.15 Köszöntő: Szakács Béla Zsolt (intézetvezető, PPKE BTK Művészettudományi Intézet)
09.15 ‒ 10.45 Szekcióvezető: Kovács Imre
Szakács Béla Zsolt (PPKE): Sárosi kalászat: az Árpád-kori építészet peremvidékén
Takács Imre (ELTE): Az Anjou-kori művészet különös példája: a pöstyéni templom
Jékely Zsombor (KRE): Új feltárások, új észrevételek a bádoki református templom középkori falképei kapcsán
10.45 ‒ 11.00 szünet
11.00 ‒ 13.00 Szekcióvezető: Bencze Ágnes
Pócs Dániel (ELTE): Andata e ritorno. Besenyő Miklós pécsi kanonok kódexének útja Firenzétől Firenzéig
Endrődi Gábor (ELTE): Sebastian Brant álma
Jernyei Kiss János (PPKE): Jordaens és a tájképfestészet – a Szépművészeti Múzeumban őrzött „Ádám és Éva" kompozíciója kapcsán
Rényi András (ELTE): A bálvány előtt. Adalék a korai Rembrandt dramaturgiai észjárásához
13.00 ‒ 14.00 ebédszünet
14.00 ‒ 15.30 Szekcióvezető: Jernyei Kiss János
Kovács Imre (PPKE): À la Chapelle Sixtine. Egy Liszt-mű keletkezéstörténetéhez
Rozsnyai József (PPKE): A Klotild-paloták építéstörténete
Ordasi Zsuzsanna (KRE): Vágó József szállodaépülete Rómában
15.30 ‒ 15.45 szünet
15.45 ‒ 17.15 Szekcióvezető: Kopócsy Anna
Gosztonyi Ferenc (ELTE): „Nem az elsőség gondja késztet…”, avagy mikor írta
Fülep Lajos a Magyar művészetet?
Bizzer István (PPKE): Egy kápolna rövid története. A MÁV BBI Szeretetkórház kápolnája
Faludy Judit (KRE): Másolatok lázadása
17.15 ‒ 17.30 Zárszó: Jékely Zsombor (tanszékvezető, KRE BTK Művészettörténet Tanszék)
17.30 ‒ 18.00 Könybemutatók
További cikkeink...
További cikkeink...
Korábbi cikkeink megtalálhatók a Hírarchívumban.