Éveken át tartó restaurálási munka befejezésével a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet munkatársainak érdemi közreműködésével 2020. november 19-én visszatért a Magyar Tudományos Akadémia díszcímere (ismertebb nevén az Allegória) a székházba. A restaurálást a Magyar Nemzeti Galéria munkatársai, Gippert László és Molnár László végezték el. 

A festményt Széchenyi István rendelte meg a kor neves bécsi akadémikus festőjétől, Johann Nepomuk Endertől, hogy az megjelenítse a tudós közösséget; úgy az élő, mint a már holt tagokat. Azokat, akik körülötte az ülésteremben összegyűltek, úgy a székeken helyet foglalva, mint portréik révén a falakon felsorakozva. Elsődlegesen őket jelöli díszcímerként a kép, a Tudós Társaságot; egy (a korban, az alapítással létrejött, új) tudományos dinasztiát, a szellem birodalmát. És csak másodlagosan jelenti a Társaság alapszabályokban megfogalmazott célját, a tudományok és szép mívességek honi fejlesztését – az alapítás óta. A díszcímer 1834 óta mindig is a közösség székhelyén volt, nem vált el tőle. 1865-től 1987-ig a Képes teremben állt, a folyosóról nyíló ajtó falán, majd a Művészeti Gyűjtemény megnyitásától, 1994-től a harmadik emeleten, a félköríves teremben.  A harmadik emeleti terek 2017 nyarán történt lezárása, tervezett rekonstrukciója, a Művészeti Gyűjtemény kiköltöztetése – és ezzel összefüggésben az értékes, nem túl jó állapotban lévő kép a későbbiekben esetlegesen bekövetkező mozgatása – miatt döntöttünk megelőző védelméről, restauráltatásáról. A kiváló, szakszerű munkát a Magyar Nemzeti Galériában végezték, Gippert László és Molnár László. Annak érdekében, hogy a Művészeti Gyűjtemény highlightsai 2017 nyara után is elérhetők legyenek mind a tudós közösség, mind a nagyközönség számára, a Képes terem 1865 és 1987 közti berendezését rekonstruáltuk részlegesen. A díszcímer visszatértével ez az intézményi reprezentáció – több mint egy évszázadon keresztül az Akadémia önképe, identitása – született újjá, amely ma Magyarországon egy egyedülálló, hatásában rendkívüli enteriőrt jelent. Alig várjuk a pandémia végét, és a nyitvatartási napokat! 

Nem lehet ugyanakkor átsuhanni azon tény felett, hogy a díszcímer három és fél évig tartó távolléte, hiánya – a lacuna a folyosóra vezető ajtó falán – szimbolikusan tükrözi azokat a folyamatokat, amelyek ez idő alatt zajlottak a politikai nyilvánosságban, és amelyek a kutatóhálózatnak az Akadémiáról való leválasztásához vezettek. Azaz a díszcímer nem vesztette el funkcióját: hiányával is jelölt.

Mindenkinek, aki részt vett a díszcímer hosszúra nyúlt, rengeteg adminisztrációs nehézséggel terhelt restauráltatásának folyamatában, ezúton mondunk köszönetet!

Albrecht Zsófia – Bicskei Éva – Ugry Bálint
BTK Művészettörténeti Intézet – MTA Művészeti Gyűjtemény