A kötet egy 17. századi műgyűjteményt elemez, amelynek sem egykori tulajdonosa, sem pontos őrzési helye nem ismert, mindössze egy névtelen jegyzék maradt fenn róla az Esterházy-levéltárban. A képtár rekonstrukciója az inventárium szövegéből levonható következtetésekből indult ki: vizsgálta az egykori gyűjtemény összetételét, a tulajdonos képválasztásban megmutatkozó ízlését, a művek későbbi sorsát. A kutatás eredményeképp kirajzolódott egy Berlintől Amszterdamig ívelő, Európa prominens műgyűjtőit érintő kapcsolati háló, körvonalazódott egy Bécsben létrehozott, de vélhetően Prágában eladott festménykollekció, és kiemelkedően fontos művek (többek közt egy antik császárkámeó, valamint Christoph Paudiss, Bartholomäus Spranger, Hans Baldung Grien stb. alkotásai) származására derült fény. Ha a kutatás nem is tekinthető lezártnak, az egykori műgyűjtő „fantomképe” elkészült, a nyomozati munka részletei pedig a könyvben olvashatóak.