AH 2017 3 bor kicsi

 

Nápoly, Róma, Firenze. Az Ars Hungarica 2017/3. száma az itáliai művészet magyarországi recepciójának különböző fejezeteit és megjelenési formáit mutatja be. Kovács Gergely a füzéri katolikus templom töredékes állapotú falképeiről írt tanulmányt, amelynek fennmaradt részletei közül elsősorban az északi falon látható, a 14. század első felének végére datálható Arma Christi-ábrázolásnak szentelt fi gyelmet. A kompozíció megjelenése viszonylag korainak számít Közép-Európában, és úgy tűnik, a mű ebben a környezetben ikonográfi ailag is társtalan: legközelebbi analógiáját a szerző egy Roberto d’Oderisiónak tulajdonított, 1350 körül készült táblaképben találta meg. A nápolyi Anjou-udvar festőjének kompozíciója a magyarországi Anjoukat szolgáló, Füzéren is birtokos Drugeth család közvetítésével kerülhetett ide, még ha a család közvetlen megrendelői szerepe nem is feltételezhető. 

Pócs Dániel egy tűzkárokat és tragikus következményekkel járó restaurálási beavatkozást is elszenvedett corvina (Battista Mantovano) keletkezés-, vándorlás-, és pusztulástörténetét tárta fel – többek között a kézirat általa megtalált, eddig hiányzó lapjainak segítségével. A Mátyás királynak dedikált kódex az 1480-as évek végén Rómában készült, a 17–18. században több itáliai család (Pignatelli, Gizzi) kezén is megfordult, majd egy ideig a római jezsuiták könyvtárában őrizték. 1870-ben nyoma veszett, legközelebb 1912-ben bukkant fel Párizsban, ahol Ernst Lajos vásárolta meg. A kódex provenienciája utáni nyomozás vezette el két másik, szintén Mátyás király könyvtárából származó kódexhez (Cicero- és Didymuscorvina), amelyek – mint a tanulmányból kiderül – ugyanakkor, ugyanott és ugyanolyan rejtélyes körülmények közt tűntek el Rómából. 

Római előkép honi környezetbe adaptálását mutatja be Boncz Hajnalka az ismert műpártoló-műkedvelő főúr, Waldstein János egyik megbízása kapcsán. A gróf pártfogoltjával, az ifjú Pállik Bélával 1871-ben készíttetett várpalotai kastélyának könyvtárába freskómásolatot: Guido Reni Aurora-kompozíciójának (ered. Róma, Casino Rospigliosi) redukált változatát. A témaválasztás és a kompozíció átalakítása (a falképről végül a főalak, Aurora elmaradt) a gróf személyes közreműködésével történt, megbízásának kontextusát vizsgálva nemcsak a – szintén Reni kompozíciója után készült – lehetséges mintaképek köre, hanem a kópia megrendeléséhez vezető, a másolatok muzeológiai-pedagógiai szerepét átértékelő szemléletváltás is körvonalazódott. 

Corvina-kódexeket, de nem római, hanem többségében firenzei eredetűeket, tárgyal Nagy Eszter recenziója, aki a Zsupán Edina és Christian Heitzmann szerkesztésében, a wolfenbütteli corvinákról 2014-ben közreadott Corvina Augusta kötetről írt kritikát. Végh János pedig a nem utolsósorban corvina-kutatóként is ismert Rómer Flóris munkásságáról 2015-ben megjelent, Kerny Terézia és Mikó Árpád által szerkesztett Archaeologia és műtörténet című kiadványt ismerteti.