- Részletek
- Kategória: Események
Az Ars Hungarica 2018/4. számában az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény által szervezett – kiállításokon, konferenciákon és műhelybeszélgetéseken is formálódó – tudományos kutatások eredményeit adjuk közre. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (Lipótmező) felszámolásával annak nagy múltú „pszichiátriai múzeuma” az MTA tulajdonába került, és 2008 óta az MTA BTK Művészettörténeti Intézet keretében működik. A közérdekű muzeális gyűjtemény látogatókat fogad, kutatószolgálatot tart fent, középiskolai és egyetemi óráknak ad helyet, kiállítások és konferenciák rendezésével tudományos és közművelődési feladatokat lát el. Az elmeorvosok alapította, 1931-től hivatalosan látogatható, ma is működő gyűjtemény törzsanyagát a pszichiátriai kezeltek munkái alkotják, amelyeket az intézeti orvosok nemcsak diagnosztikai szerepükben, hanem esztétikai értékük alapján is figyelemre méltónak tartottak. A gyűjtemény egyedülálló kézirattára a vizuális művészetekkel érintkező elmeorvosi kutatások dokumentumait is őrzi. A képi alkotásokból és a kézirattárból álló archívum történeti megközelítése multidiszciplináris együttműködést és interdiszciplináris módszert igényel.
- Részletek
- Kategória: Események
Dávid Ferenc
1940–2019
2019. január 21-én hajnalban elhunyt Dávid Ferenc, a magyar műemlékvédelmi kutatások egyik meghatározó egyénisége, az MTA BTK Művészettörténeti Intézetének egykori munkatársa.
Pályáját az 1960-as évek közepén kezdte: a magyar művészettörténet-írás nagy generációjához tartozott. Szakdolgozatát középkori témából írta, és tanulmányait követően – Dercsényi Dezső és Entz Géza tanítványaként – útja a műemlékvédelembe vezetett. Az Országos Műemléki Felügyelőség sokáig egyetlen vidékre helyezett művészettörténészeként a soproni városrekonstrukció tudományos hátterének a biztosítása lett a feladata.
A munka hét-nyolcszáz év minden korszakának ismeretét kívánta meg. A fiatal kutató átfogó építészettörténeti tudásra tett szert: a középkor mellett a barokk és a 19. század művészete történetének is széles látókörű szakemberévé vált. Munkája egyik helyszíne a városi levéltár lett; ennek településtörténeti hozadéka a középkori zsinagóga kutatását bemutató kis kötetben a zsidók lakta Új utca középkori telekosztásának meghatározása (1978), később pedig a Sopron belvárosának házait és háztulajdonosait, a tulajdonviszonyok változásait a késő középkortól a II. világháború kezdetéig feltáró, háromszerzős munka általa összeállított része (2008).
A másik helyszínt maguk az épületek jelentették, amelyek saját történetük legmegbízhatóbb forrásának bizonyultak. A helyreállítandó lakóházak megismerése során Dávid Ferenc lépésről lépésre munkálta ki annak a műemléki-építészettörténeti kutatási folyamatnak a módszertanát, amelybe tudatosan építette be a levéltári forrásoknak a helyszíni részletekkel való összevetését, az egymásra rétegződő vakolat- és festésrétegek elkülönítését, az építőanyagok vizsgálatát, a stiláris elemzéseket. Korai főműve a Sopron gótikus lakóházait elemző tanulmánya (1970). Hivatali főnökeit az eredmények gyorsan meggyőzték, az igazi elismerést azonban az jelentette, hogy munkatársai kezdtek az ő látásmódjával közelíteni a műemlékekhez. Ebben partnerek voltak az építészek is. Dávid Ferencnek nem kis része volt abban, hogy az 1960-as évektől a nyolcvanas évek közepéig terjedő mintegy két évtized a magyar műemléki helyreállításoknak a virágkora volt.
A hetvenes évek végétől a műemléki szervezethez már az ő közreműködésével felvett, kezdő művészettörténészek az összetett kutatási módszert tanulták meg a – minden új belépőnek Sopronban vagy Győrben „kijáró” – közös munka során. Az oktatás részét képezte a mód is, ahogyan partnereihez fordult: mestere volt a tanácselnökökkel, egyházi emberekkel, építészekkel, meg persze a kivitelezőkkel, falkutatási segéderőkkel folytatott, mindig a kölcsönös megbecsülésen alapuló kommunikációnak. Tanulni lehetett tőle terepbejárás során, konferenciák világos okfejtésű előadásain, a soproni kőfaragóműhelyben és a restaurátori állványokon, tervtanácsokon és helyszíni szemléken. Kitűnően ismerte a vésőhasználat fogásait, és megmutatta, hogyan lehet kis kalapáccsal finoman lehántani a mészrétegeket. Mindez felejthetetlen kedvességgel párosult. A soproni utcákon mindenki köszönt neki, és mindenkihez volt egy-két szíves szava.
Pályája második szakaszát már nem Sopronban töltötte. Az MTA Művészettörténeti Intézetének lett a munkatársa, de a műemlékekkel való kapcsolata nem szakadt meg. Részben már a rendszerváltás tette helyszíni kutatásai számára szabaddá a gödöllői kastélyt, és ekkor nyílt meg előtte a fraknói Esterházy-levéltár. Közlemények sorában tette közzé a fertődi kastélyegyüttesre vonatkozó, új szemléletű eredményeit. Nevéhez fűződik nem egy fontos, mintát adó színházrekonstrukció művészettörténeti megalapozása. A soproni városi színház, vagy a budapesti Új Színház (az egykori Parisiana mulató) példa értékűen helyreállított épületek.
Nemcsak kutatóként alkotott ugyanis maradandót. Mintaként állhatnak az utókor előtt azok az épülethelyreállítások is, amelyeket szakértőként kísért figyelemmel. A Sándor-palota egyetlen rekonstruálható teremsorát történeti dokumentumok alapján úgyszólván a semmiből hozta vissza; a berendezésen a legjobb múzeumi szakemberekkel dolgozott együtt (1999–2001). A Magyar Tudományos Akadémia székháza Képtárának harmadik emeleti, helyreállított termei – a kabinetsor falainak pompeji vöröse, a rekonstruált ajtókeretek – tökéletesen illeszkednek a neoreneszánsz épület nemes architektúrájához (1992–1993). A helyreállításokhoz nemcsak a tudományos kutatás módszerének kidolgozottságára volt szükség, hanem kifinomult kultúrára és biztos ízlésre is. Munkái történetileg hűségesek és megnyugtatóan szépek.
Nyomtatásban megjelent műveinek hosszú jegyzékét a születésnapjára összeállított monumentális emlékkönyv közölte (Kő kövön. Szerk. Szentesi E., Mentényi K., Simon A. Budapest 2013). Az ugyanott olvasható jegyzék az általa vezetett épületkutatásokról, helyreállításokról még terjedelmesebb.
A magyar művészettörténet-írás Dávid Ferenc halálával nagy, iskolateremtő alakját veszítette el.
- Részletek
- Kategória: Események
2019. január 18-án 10.00-21.00 között
ismét látogatható a Magyar Tudományos Akadémia székházának
első emeletén egy összefüggő, reprezentatív teremsor: a díszterem,
a bizottsági termek (elnöki tanácsterem és képes terem) és a felolvasó
terem – a Magyar Tudományos Akadémia Művészeti Gyűjteményeként
funkcionálva.
Tárlatvezetések:
15.00 Az identitás terei: az elnöki és képes terem
17.00 A díszteremtől a bizottsági termeken át a felolvasóteremig
18.00 A Kisfaludy Társaság arcképcsarnoka
- Részletek
- Kategória: Események
Következő #ruhatárvan! eseményünk az egymást váltó 20. századi politikai uralmak megtestesítőinek akadémiai emlékműveivel, illetve azok ledöntéseivel foglalkozik; a szoborrombolások (mögötti hajtóerők) sokféleségével.
Szoborállítások és szobordöntések elválaszthatatlan, egymásba forduló folyamatok. Az (autoriter) uralmak megingathatatlanságát hirdető, azok megtestesítőjét a temporalitásból kiemelő, gyakran neves művészek által alkotott (így nemcsak a hatalom természetéről, hanem a kor hivatalos művészetéről is képet adó), naturalisztikusan (vagy épp ellenkezőleg: a valóságtól elrugaszkodó, absztrakt módon) felfogott művek mégis legtöbbször csak néhány évig, legfeljebb néhány évtizedig állnak. Mert így is, úgy is eljönnek a radikális politikai váltások, amelyek útját mindig is képrombolások szegélyezik – hogy a romokon az új politikai rend megtestesülései emelkedjenek fel.
Program:
17:00 szuperego - (fel)állítás*
18:00 ego - (ki)állítás
19:00 id - döntés**
*Külső program! A Nádor utca 7-ben, a Magyar Tudományos Akadémia Irodaházának aulájában zajló művészeti akció. Kérjük, ott jelenjenek meg!
**Az érdeklődők létszámától függően 1 vagy 2 csoport
- Részletek
- Kategória: Események
- Részletek
- Kategória: Események
Szeretettel várunk mindenkit a Szent István Egyetem Az Ybl Miklós Építéstudományi Karán Foerk Ernő születésének 150. évfordulójának alkalmából megrendezett konferencián, amelyen intézetünk tudományos munkatársa, Farbakyné Deklava Lilla Schulek Frigyes és a szegedi Fogadalmi templom tervezésének korai szakasza című előadásáva vesz részt.
Helyszín: Ybl Miklós Építéstudományi Kar (Budapest, Thököly út 74., 2. emelet Díszterem, 311)
Időpont: 2018. 11. 20. kedd
A konferencia programja a csatolt fájlban olvasható. >>>
Előregisztráció az alábbi linken: https://goo.gl/forms/wVBb8hp36LyEyaTx2
A konferencián való részvételért 2 Építészkamarai Kreditpont igényelhető.
További cikkeink...
Korábbi cikkeink megtalálhatók a Hírarchívumban.