Az MTA BTK Művészettörténeti Intézet és a Schola Graphidis Művészeti Gyűjtemény (MKE – Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium) közös konferenciát rendezett 2016. február 19-én Törékeny érték: a gipsz a 19-20. századi múzeumi és oktatási gyakorlatban címmel. Az egynapos tanácskozás célja a gipsz sokrétű felhasználásának és szerepének bemutatása volt a 19–20. századi magyar múzeumi és oktatási gyakorlatban. Az Ars Hungarica 2016. évi második és harmadik számai a konferencián elhangzott előadásokból szerkesztett tanulmányokat és korábban még nem publikált gipsz emlékekkel kapcsolatos forrásközléseket tartalmaznak.

A gipsz művészeti és múzeumi alkalmazásának kutatása az utóbbi évek erősödő jelensége a nemzetközi tudományosságban, számos tudományos szimpózium tárgyalja a témát különféle nézőpontokból. Csatlakozva a külföldi konferenciákhoz, a gipszmásolatok, gipszgyűjtemények iránti fokozódó érdeklődéshez, a Törékeny érték konferencia szervezésekor egyik fő célkitűzésünk volt, hogy átfogó képet kapjunk a hazai gyűjteményekben őrzött gipsztárgyakról, állapotukról, helyzetükről, feldolgozottságuk mértékéről, jövőjükről, illetve kirajzolódjanak a vakfoltok, hiányos területek mind a múzeumi, mind az oktatási gipszgyűjtemények esetében. A konferencia szekcióiban a gipszmásolatokat múzeumi környezetben, a gipszmásolatok és -modellek útját a középítkezésektől a közgyűjteményekig, valamint a gipszmintákat oktatási környezetben vizsgáló előadások szerepeltek. 

A múzeumi és oktatási témájú második lapszám tanulmányainak első egysége az ország legjelentősebb képzőművészeti gyűjteménye, a Szépművészeti Múzeum gipszmásolatainak beszerzését, azok későbbi sorsát, valamint jövőjük alakulását veszik sorra. A szobrászat történetének bemutatását szolgáló gipszmásolat-gyűjtemény a kialakulását veszi számba Rózsavölgyi Andrea és Bognár Zsófia tanulmánya, Szőcs Miriam pedig egy esettanulmányon keresztül világítja meg a gyűjteményépítés mechanizmusait. A gyűjtemény jelenlegi, az ország több intézményében elszórt állapotát veszi számba Andó Géza és Baku Eszter kitekintése. A jövő útjait, a múzeum felújítását és a külső raktárak elkészülte utáni lehetőségeket a kurátor Szőcs Miriam és az építész Vasáros Zsolt írása mutatja be.

A tanulmányok másik csoportja a gipszek oktatási felhasználását tárgyalja. Katona Júlia tanulmánya kezdi magyar művészeti oktatás intézményeiben őrzött gipszanyag elemzését a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium muzeális gyűjteményében, a Schola Graphidis Művészeti Gyűjteményben található középfokú művészeti oktatást támogató, az utóbbi években rendszerezett és számba vett gipsztárgyak elemzésével. A gipszek oktatási célú felhasználásának elterjedtségéről és oktatásban betöltött változatos lehetőségeiről szól Székely Miklós tanulmánya a zalatnai egykori Kőfaragó és Kőcsiszoló Ipariskola pár évvel ezelőtt megmentett gipszgyűjteménye kapcsán. Salamon Gáspár tanulmánya a gipsz oktatási és épületplasztikai lehetőségeinek határait feszegető Maróti Géza teoretikus és gyakorlati tevékenységét mutatja be. Albert Ádám, Káldi Richárd és Pusztai Barbara a Magyar Képzőművészeti Egyetem mindeddig feltáratlan oktatási gipszminta gyűjteményét elemzik.

A múzeumi és oktatási szerep mellett a gipszhasználat az építészet területén vált különösen jelentőssé, ezt a szerepet mutatja be a harmadik lapszám írásai a korszak két jelentős fővárosi középítkezése köré szervezve mutatják be. Sisa József a budapesti Országházhoz készült gipszmodellek történetét és szerepét elemzi részletesen. Az előzőekben bemutatott új középület után egy egyházi épület felújításának bemutatása következik két, egymásra épülő tanulmányon keresztül. Farbakyné Deklava Lilla a Budavári agyboldogasszony-templom (Mátyás-templom) Schulek-féle átépítésének dokumentumain és tárgyi emlékein keresztül értelmezi a gipszminták felhasználását. Módy Péter a templom építkezése során az Országházhoz hasonlóan felhasznált és szerencsésen fennmaradt gipszmodell restaurálásának tapasztalatait mutatja be. A középítkezésekről a korszak gyakorlata alapján a gipszmodellek és minták gyakran oktatási és közgyűjteményekbe kerültek. A konferencia tanulmányait két forrásközlés egészíti ki. Havasi Krisztina és Végh András a Mátyás-templom középkori kőfaragványainak gipszmásolatainak és a Schulek Frigyes-féle helyreállításból historizáló gipszmintáinak 2006-os állapotfelmérését és katalógusát közlik. Papp Júlia az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola gipszgyűjteményének történetével kapcsolatos forrásokat közli.

A meglévő eredmények bemutatásával és a hiányosságokat körvonalazva, bízunk benne, hogy ezzel a dupla tanulmánygyűjteménnyel lendületet adhatunk a gipszmásolatok, gipszminták történeti kutatásához és restaurálásuk mellett a hazai gipszgyűjtemények muzeológiai szempontú feldolgozásához.